2018. augusztus 15., szerda

A kívánság-1.rész

Úgy döntöttem, hogy ezt a rövidke képregény ötletemet is átírom rendes történet formájába. Nem kell túl hosszú dologra számítani, max. 3-4 részesre tervezem. Ezt egyébként valószínűleg hamarabb meg fogom valósítani, mint a Himitsu sztorit, egyfajta gyakorlásként a nagyobb mű előtt.
A borító természetesen ebben az esetben is saját, igaz, hogy eléggé egyszerű lett, de szerintem egy rövidke történethez ennyi pont elég. :)

A kívánság-1.rész

Karin aznap megint későn ért haza. Kiwi már türelmetlenül várta, hogy gazdája belépjen az ajtón és megcirógassa a fejét. A nő a szokásosnál is fáradtabbnak tűnt és le is rogyott egy kis székre a nappali közepén. Kiwi érdeklődve figyelte imádott gazdája minden mozdulatát és repesve várta, hogy mikor figyel fel rá.
-Jó reggelt!-kiáltotta Kiwi lelkesen.
-Jaj, te kis butus. Hiszen este van. Ilyenkor azt szoktuk mondani,hogy: Jó estét! Ismételd utánam: Jó estét!
A madár feszülten figyelte az új szavakat és hamarosan már az egész ház az esti üdvözlésétől volt hangos. Karin nagyon szerette a papagáját, még ha sokszor nagy zajt is csapott. A madár mindig óriási szeretettel várta haza és egy nehéz nap után is sokáig el tudott a kis jószággal bíbelődni. Játszottak, új szavakat tanított neki, vagy épp a vállára szállt és onnan nézte végig okos kis szemeivel, ahogyan a nő megfőzi a vacsorát. Néha bele is csippentett az ételébe, de ezt Karin egyáltalán nem bánta. Hiába volt dolga annyi férfival, mégis ez a kis madár volt az egyetlen támasza és igazi társa ebben a kegyetlen világban. Ma azonban nem volt túl sok türelme kedvencéhez, mert ismét dobták. Nagyon lehangolta az eset, minden egyes férfiban szerette volna megtalálni élete párját, de sajnos az összesről kiderült, hogy csak a teste kellett nekik. Ahogy elnézte a boldog Kiwit , egyszer csak eleredtek a könnyei. Soha nem volt képes mások előtt sírni, de amikor hazajött és vakargathatta a papagáj fejét, akkor mindig eltört nála a mécses. Kiwi tudta, hogy gazdája boldogtalan és próbálta apró trükkökkel felvidítani a nőt. A mai este viszont most más volt: a zaklatott és kiábrándult Karin nagyon sokáig nem tudott megnyugodni. Csak ült a kis hokedlin a nappaliban és Kiwit bámulta, miközben potyogtak a könnyei.


Amikor végre lenyugodott, akkor elköszönt a kis madártól, megmosta az arcát és lefeküdt aludni. Azonban Kiwi sokáig hallotta még a nő elfojtott zokogását a hálószoba felől.
-Bárcsak emberré válhatnék és boldoggá tehetném Karint! Ha beszélnék vele, akkor biztosan mosolyogna.-gondolta Kiwi.
Ezen az estén gyönyörű, csillagos volt az ég. Ez az apró kívánság ebben a pici szívben olyan erős volt, hogy eljutott egészen a csillagokig, ahol meghallotta ezt a madarak istene, Tori. Úgy döntött,hogy megszánja a naiv kis állatot és leszállt hozzá az égből.Kiwi előtt hirtelen óriási világosság támadt és ő ijedten húzódott be a kalitka sarkába. A madárszerű lény azonban barátságosnak tűnt, így közelebb ment az idegenhez.

-Ki vagy te?!-kérdezte immár inkább kíváncsian, mintsem félve a papagáj.
-Én Tori vagyok egy madáristenség. A szívedben lakó kívánság ereje olyan nagy, hogy elért egészen a csillagokig. Ezért hát teljesítem a kívánságodat, de csak egy napod lesz arra, hogy elérd a célod.
Ha sikerül, ember maradsz,de ha kudarcot vallasz, akkor el kell tűnnöd ebből a világból. Biztosan akarod ezt?
-Igen!!-mondta teljes elhatározással a madár.
-Jól gondold meg, mert emberi szemmel másként láthatod azt a nőt.-intette óvatosságra az isten.
-Karin egy jó ember. Nem hiszem, hogy másként tudnék rá tekinteni.-vágta rá Kiwi.
-Hát jó, legyen, ahogy akarod.-sóhajtotta Tori, majd tollas kezét Kiwi feje fölé emelte. Az állat hirtelen átrepült a ketrec rácsain és növekedni kezdett. Csak fényességet látott maga körül és mire ez a fény kihunyt, addigra ott állt emberi alakban.
-Kapsz tőlem annyi tudást az emberi világról, amennyi elegendő lehet ahhoz, hogy elérhesd a célod. De ne feledd:  holnap este kilenckor a varázslat megszűnik és akkor eldől a sorsotok!-mondta az istenség, azzal egy szempillantás alatt eltűnt.

Kiwi ott állt a nappali közepén, immár férfi alakban és hirtelen azt sem tudta, hogy mi történt vele, amikor ajtónyikorgásra lett figyelmes.Karin valószínűleg megláthatta a villanásokat és fényeket, ezért felkelt, hogy utána járjon a dolognak. Amikor a nő kilépett az ajtón egy ismeretlen férfit fedezett fel a nappalija közepén. Nagyon megijedt ugyan, de próbálta megőrizni a hidegvérét.

-Ki vagy te és mit keresel a házamban?-förmedt rá a férfira erélyesen.
Kiwi most látta először Karint emberi szemmel és valahogy olyan furának találta. Ezen annyira elmélázott, hogy pár pillanatra el is felejtette, hogy miféle kutyaszorítóba került. Gyorsan kellett válaszolnia, hogy ne keltsen feltűnést, így hát életében először emberi beszédre nyitotta a száját.

Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése