2017. július 17., hétfő

4.rész-A sötét faun

4.rész-A sötét faun

Egy nyugodt nap vette kezdetét, William a lakosztálya balkonján lógatta a lábát és bámulta a morbid, de már megszokott tájat. Egyszer csak valami különös lény jelenlétét érezte és kíváncsian
tápászkodott fel eddigi ülőhelyéről. Átbaktatott a nagy szobákon, mígnem kiért a közös térbe, ami egy nagy galéria volt. Leara épp az ablakokat takarította és észre sem vette a mögötte elhaladó férfit. A lény jelenlétét egyre erősebben érezte és tudta, hogy Himitsu szobája felé tart. Ekkor feltárult az úrnő ajtaja és ő maga lépett ki a szobájából. Az arca azonnal elárulta, hogy a különös kisugárzású lény nem ellenség, sőt valami apró mosolyféle is megbújt a démon szájsarkában. Meglepte, hogy Williamet az ajtaja előtt találja, de mielőtt kérdőre vonhatta volna, az idegen megérkezett. Paták ütemes kopogását lehetett hallani és a következő pillanatban már előttük állt a különös szerzet.
Egy nő volt az, patákkal és szarvakkal. Hosszú, zöld hajkoronája, aranyban úszó szemei és lenge öltözete volt. Williamnek már a sok szarvas nő fel sem tűnt, errefelé mindenkinek volt valami szarukinövés a fején. De a lény alsó fele kissé megdöbbentette, hisz faunt még soha nem látott ezelőtt.
- Üdvözöllek újra itthon Daylara!- törte meg a csendet Himitsu. A hangjában volt valami melegség, ami megnyugtatta a férfit és nem kezelte potenciális veszélyforrásként a most érkezőt.
- Hallottam hírét, hogy új háziállatod van, de nem gondoltam, hogy ennyire jóképű.-válaszolt köszönés nélkül a Daylara.
- Ha nem láncoltad volna magadhoz, akkor most ellopnám tőled.-és pajkosan rákacsintott Williamre, aki hirtelen köpni, nyelni nem tudott.
-  Hagyd most ezt Day. Megbeszélnivalóink vannak és ezt te is jól tudod. –majd betessékelte a vendégét a lakosztályba és a féri orra előtt bevágta az ajtót.

William pedig megfordult és a télikert felé vette az irányt. Azt remélte, hogy találkozhat Dantéval. Kicsit sok volt körülötte a nő és örült, ha egyszer kétszer sikerült elkapnia néhány szóra az egyébként visszahúzódó férfit. Ekkorra Leara már végzett az ablakok pucolásával és ő is elindult az emelet irányába, ahol ismét összetalálkozott Williammel. A férfi most köszöntötte és a kíváncsiság felülkerekedett az akaratán, így megszólította a nőt.
- Leara! Nem tudod, hogy ki ez a nőszemély, aki Himitsuhoz jött látogatóba?
- Ő Daylara, az Úrnő legbizalmasabb szolgája. Egy hosszú küldetésről tért vissza, így bizonyosan sokáig el fog húzódni a megbeszélés.-felelte megszeppenve Lea.
- Itt vagyok egy ideje, de szinte semmit sem tudok kiszedni ebből a nőből. Hogyan lehetséges az, hogy valaki ennyire a közelébe férkőzhetett?-tanakodott a férfi.
- Daylara az egyik első lény, akivel itt találkozott és valami különös kötelék fűzi őket össze.
- Mégis hogy találkoztak? Mesélj nekem egy kicsit, úgy is olyan unalmas ez a nap.
Leara nem mert ellenkezni, hisz Williamet mindenki az Úrnő kis kedvencének tartotta. Így aztán felsétáltak az emeletre és leültek a télikertben egy padra. Szokatlanul csendes volt a helység, a démon úrnő imádott madarai épp nem tartózkodtak a közelben. Valószínűleg vadászni voltak és ilyenkor elég messze elkeveredtek az otthonuktól.
A szolgáló érezte, hogy el kell kezdenie a történetet, így megköszörülte a torkát és megszólalt:

- Az Úrnő még akkor találkozott Daylarával, amikor a Pokol rendje nem szilárdult meg. Az Úrnő mindent bejárt, mindenkivel beszélt és egy nap így hozta a sors össze Daylarával.
Megtört és gyenge volt, de még így is egy rettegett lény volt és mindenki ismerte a nevét. Az emberek világából került ide azért, mert faun létére beleszeretett egy emberbe. Végül egy torzszülött gyermeket is világra hozott, amit a faun társai meggyilkoltak. Ezután rossz érzés fogta el és elindult az emberek faluja felé, ahol a szerelmét holtan találta. A faunok őt is megölték. Daylara ekkor éktelen haragra gerjedt és a rengeteg fájdalom és negatív érzelem megfertőzte a lelkét. Sötét faunná változott és ezzel az erővel lemészárolta az összes társát. Ezután bánatában a folyóba vetette magát és meghalt.
A Pokolba kerülve sok gonoszságot elkövetett és hírhedté vált. Az Úrnő azonban felkarolta és bizalmasává tette. Ezt az is bizonyítja, hogy az imádott madarait Daylara idomítja és gondozza.
- Különös, hogy valaki olyat fogadott a közelébe, aki elpusztította a társait…- mondta William elgondolkodva.
- Igaz, de mind a ketten elveszítették a legfontosabb személyeket az életükben és ráadásul Daylara később megbánta, amit a társaival tett. Vezeklésként visszatért egyszer a felszínre és elhantolta a faunokat, ami miatt komoly sebeket szerzett. Ha egy pokolbéli lény fél napnál többet tölt a felszínen, akkor egyszerűen elporlad. Ő ekkor már egy napja volt távol. Az az egy szerencséje volt, hogy nagyon erős…

Ekkor azonban egy nagy csattanás félbeszakította a társalgást. Williamék lesiettek a galériába megnézni, hogy mi történt. A helységbe menet összefutottak Daylarával, aki nagyon feldúltan távozott, a bejárati ajtót is becsapva maga után. A hatalmas faragott faajtó egyik szárnya az óriási erejű becsapódástól egyszerűen kettétört és nagy robajjal a márványpadlóra zuhant. Leara és Will csak álltak és tátott szájjal szemlélték az eseményeket.
Ezután Himitsu is kiviharzott a lakosztályából és a sötét aurája betelítette a helységet. Leara olyan gyorsan menekült el az úrnője elől, hogy William észre se vette, hogy egyedül áll a galéria közepén.
Himitsu rászegezte gyilkos tekintetét, most igazán ijesztőnek hatott a vérben úszó vörös szempár és a szarvak.
- Soha ne vágyj a hatalomra! Csak a baj van vele…-mondta zaklatottan, majd faképnél hagyta a férfit és bezárkózott a szobájába.
William gondolkodott rajta, hogy utána menjen-e, de elvetette az ötletet, mert a nő kisugárzásától kirázta a hideg. Nem tudta, hogy mire lehet képes egy démon ilyen lelki állapotban, így aztán jobbnak látta, ha ő is visszavonul a szobájába, ahol ismét az unalom és a magány fogadta.
Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése