2017. június 10., szombat

3.rész-A tűzdémon törzse

 3.rész-A tűzdémon törzse


Amikor William kissé magához tért jobban szemügyre vette a különös lényt. Himitsuhoz hasonlóan
neki is szarvai voltak, csak ezek szarvasagancshoz hasonlítottak, amik között valami fénylett. A furcsa nő szemeiben mintha a csillagos ég tükröződött volna vissza, a haja lebegett a levegőben. Ezek a dolgok annyira nem döbbentették volna meg hősünket, ha meg nem pillantja a lény ruhája közül kikandikáló bordáit és gerincoszlopát. Igyekezett nem felsikoltani a látványtól, hisz nem ismerte még a nőt, így próbált erősnek látszani és fittyet hányni a csontokra.
- Üdvözlöm, William úr! Leara vagyok, én leszek a komornája. Himitsu úrnő hamarosan megkezdi a havi körútját a Pokolban, így kérem, készüljön el gyorsan.-mondta az idegen barátságos hangon.
A férfi kicsit összeszedte magát és meglepve tapasztalta, hogy a tegnap elszakadt ruhái sértetlenül hevernek az ágy szélére készítve. Inkább meg sem kérdezte, hogy mégis miként lehetséges ez, kezdte megszokni ezt az őrült kalamajkát.
Fél óra múlva Leara lekísérte az előcsarnokba és hamarosan Himitsu is megérkezett. Démoni léte ellenére Williamnek el kellett ismernie, hogy elbűvölő egy teremtés. Megszokott vörös ruháját egy fűzős, fekete csipkés csodára cserélte, ami jól illett ördögi kisugárzásához. A kesztyűje is fekete csipkéből volt, amely egészen a könyökéig ért. Ijesztően vörös szemeit ez a sok sötét szín még inkább kihangsúlyozta és bőre is sápadtabbnak hatott. Egyedül a szarvak és az átlátszó szárnyak emlékeztették a férfit arra, hogy ez a nő egy démon.

Himitsu teljes ridegséggel felet William pásztázó tekintetére, mert a munkáját mindennél fontosabbnak tartotta.
Gondy, a csónak már elő is állott és megkezdték hosszú útjukat a Pokol mélyebb bugyrai felé.
-Még mindig nem tudom, hogy ki vagyok én. Azt hittem, hogy az álmaim majd felszínre hoznak valamit.-törte meg a csendet a férfi.
-Olykor jobb is, ha nem tudod, hogy ki vagy és mi a múltad.-mondta elmélázva Himitsu.
-Ezt meg hogy érted?!-döbbent meg William.
-Úgy, hogy jobban örülnék, ha elfeledhetném a múltam. Tudod, a démonok nem lehetnek boldogok, hisz gonosz lények vagyunk. Egyszer azt hittem, hogy lehetek én a kivétel és létezik számunkra is valamiféle boldogság, de naiv voltam.
-Akarsz róla beszélni?-érdeklődött a férfi, akinek nagyon felkeltette a figyelmét a nő melankolikus hangulatú monológja.
-Nos, ha nem tőlem, akkor majd valamelyik szolgától tudod meg. Íme a történetem:

Több, mint 400 évvel ezelőtt élt egy tűzdémon, aki vándorlásai közepette rátalált egy apró városra, aminek szépsége azonnal megbabonázta. Így hát letelepedett a város szélén és eléldegélt ott egymagában, amíg egy vadászó embercsapat rá nem talált. A démon meglepetésére az emberek látták őt és ahelyett, hogy meg akarták volna ölni, megkérték, hogy legyen a város védelmezője. A nő érdekesnek találta az ajánlatot, így elfogadta és a gotikok(így hívták a városiakat) valamiféle istenként kezdtek rá tekinteni. Állatáldozatot mutattak be a tiszteletére és kikérték a tanácsait. Az eleinte rettegéssel telített levegőjű településre béke telepedett, mert hittek a védő „istenükben”. A gotikok harcban álltak a barbár reneszisz törzzsel, akik el akarták pusztítani a várost. Egy éjszaka a renesziszek arra vetemedtek, hogy megtámadták a gotikok települését. A városiak hittek az „istenük” erejében és próbáltak csak arra támaszkodni. Azonban a démonok sötét lények, akik a félelemből táplálkoznak.
A városban azonban békesség honolt, így a démon rettenetesen legyengült és ez a gotikok törzsének pusztulásához vezetett. A renesziszek senkit nem hagytak életben és porig rombolták a várost. A démon is meghalt az ütközetben és a Pokol nyolcadik körébe, azon belül is Autenórába került, ahol a hazaárulók vannak. Itt aztán néhány évtized alatt annyira megerősödött, hogy képes volt kitörni az Autenórából és kihívta a Sátánt egy élet-halál harcra. A tűzdémon egy monumentális csatában legyőzte a Pokol urát, de nem tudta teljesen elpusztítani. Az ereje egy harmadát a démon magába szívta, a másik egy harmadából született meg Sátánka és az utolsó harmad eltűnt, mielőtt a legyőző azt is magába szívhatta volna.
400 év alatt az új vezető átszervezte a Poklot, felszabadította az ide született démonokat és azóta is rendben tartja az ügyeit.

-Így szól a történetem. Egy fiatal és naiv démon bukása és felemelkedése. Azonban nem tudtam magamnak megbocsátani azt, hogy olyan gyenge voltam és hagytam elpusztulni a gotikok törzsét. –mondta Himitsu fojtott hangon, a szemében különös fénnyel.
William teljesen ledöbbent ezen a történeten és a részletein kezdett el gondolkodni. Fel sem tűnt neki, hogy nem reagált semmit a nő őszinte megnyilvánulására.
Csak ültek ott ketten a csónakban, hajóztak a Pokol szurokfekete folyóján és az életükről gondolkodtak.

Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése